A legszebb gesztus
A PSV játékosa szerda délben landolt Ferihegyen, az Eindhovenből érkező menetrend szerinti járattal. Ott már jó barátja, a Ferencváros középcsatára, Ferenczi István várta, hogy rögvest Pátyra induljanak.
Pontosabban a pátyi kultúrotthonba, ahol a szürke hétköznapokon a falukórus énekel, ahol a csendesebb hétköznapokon a helyi nyugdíjasklub tagjai jönnek össze, ahol van táncház, dzsessz-szakkör, minden második héten népi tánc.
Szerda kora délután afféle futballszentéllyé vált.
A helyi futballiskola mintegy százötven játékosa hamarosan remek körülmények között futballozhat, ugyanis a spanyol befektetőcsoport, a Grupo Milton magyarországi képviselői éppen Pátyon dolgoznak, és amikor megtudták, hogy segítségre szorulnak a helyi gyerekfocisták, azonnal segítettek.
Pátyon hamarosan műfüves és több kisebb méretű futballpálya is épül, sőt új öltözőkben készülhetnek majd az edzésekre, meccsekre a kissrácok. A fejlesztés első lépcsőfokaként vadonatúj mezeket kaptak a gyerekek - ezeket adta át Dzsudzsák Balázs.
A PSV légiósa egyenként az összes lurkónak sok sikert kívánt, majd hosszú-hosszú perceken keresztül aláírásokat osztogatott - mindenkinek névre szólót. Elmondta a gyerekeknek, hogy amikor ő kezdett el futballozni, nem volt ilyen jó dolga, sem a mezek, sem a pályák nem olyanok voltak, mint ma, köszönjék meg a szülőknek a támogatást. Az értékes aláírásokkal boldogan távozott megannyi kissrác, akik közül többen posztert, Nemzeti Sportban megjelent fényképeket hoztak dedikálásra.
"Kaptunk két nap szabadnapot, és már rohantam is haza - mondta az aláírásdömping szusszanásnyi szünetében Dzsuzsdák Balázs. - Azért az edzőnk, Fred Rutten gondoskodott arról, hogy emlékezzünk rá, ugyanis alaposan meghajtott minket a keddi edzésen. Nem is tudom, mikor futottunk ennyit legutóbb, elég, ha annyit mondok, hogy a tréninget nyolcszor ezer méter zárta."
Meg is lepődhetnénk azon, hogy szezon közben itt találkoztunk a válogatott játékossal. Mert az aligha valószínű, hogy a kimerítő edzések között éppen az lett volna a vágya, hogy Pátyra utazzon, hiszen ha már kaptak némi pihenőt, az sem lett volna meglepő, ha a családjához, a szüleihez indul először.
"Jó kapcsolatban vagyok azzal a céggel, amelyik segíteni akar a pátyi futballon - magyarázta a két futballista menedzsere, Vörösbaranyi József. - Nagyon tisztelem azért, hogy a labdarúgásra, a gyerekfutballra is áldoz. A játékosoknak pedig csak egyszer kellett mondanom, hogy Pátyon nagyon örülnének a kisgyerekek annak, ha találkozhatnának Dzsudzsák Balázzsal és Ferenczi Istvánnal, és ők nem kifogásokat kerestek, hanem egyből az kérdezték: mikor és hova kell jönniük?"
A pátyi futballiskola több korosztálya is képviseltette magát a találkozón, hattól tizennyolc éves korig mindenki kíváncsi volt a PSV és a Ferencváros labdarúgójára. Nem meglepő persze, hogy a legaranyosabbak a kicsik voltak, akik leginkább arra voltak kíváncsiak, hány gólt rúgott Dzsudzsák Balázs élete folyamán.
"Ez az, amit nem tudok, srácok" - felelte nevetve, és angyali türelemmel a PSV támadója, amikor huszonkettedszer is ugyanarra a kérdésre kellett válaszolnia.
"És milyen autód van?" - érkezett a következő kérdés a srácoktól.
"Aki ezt kérdezte, abból biztos futballista lesz" - mosolygott a felvetésen Ferenczi István, akinek akkor már nem volt annyira jó kedve, merthogy egy tízéves forma kisfiú azt is megkérdezte tőle, hogy ".és kiesik a Ferencváros az NB I-ből?"
Miután aláírás került minden papírfecnire, újságkivágásra, labdára, mezre, és ki tudja még, mi mindenre, Dzsudzsák Balázs és Ferenczi István a kétórás program végén elköszönt a vendéglátóktól.
Az egyik sarokban óvodásforma srácok kis csoportja beszélgetett, s a nagy sutyorgás közepette a legbátrabb odalépett a PSV futballistájához. Dzsudzsák Balázs már adta volna az ezredik aláírást, és aligha hitte, hogy meglepetés érheti, amikor a kicsi feltette a nap legaranyosabb kérdését: "Mi is a neved? Elfelejtettük."
Mindenkinek névre szóló autogramot adott. Nem fárasztó ez?
Cseppet sem! - nevetett Dzsuzdsák Balázs a PSV játékosa. - Nagyon aranyosak voltak a srácok, láttam rajtuk, hogy örülnek az aláírásomnak, úgyhogy ez igazán nem volt fárasztó elfoglaltság. Az elején alig tudtam megszólalni, zavarba ejtett, ahogy annyi kisgyerek nézett rám csillogó szemmel.
Akkor sem kritizálhatnánk, ha két fárasztó holland bajnoki meccs között csak lógatná a lábát, ám a kívülálló számára hihetetlen, hogy minden lehetőséget megragad a futball népszerűsítésére. Meddig lehet ezt bírni?
Egy kis faluból, Nyírlugosról jöttem, a szüleim arra neveltek, legyek mindig tisztelettudó és becsületes. Nem felejtem el azt az időszakot, amikor én voltam ilyen kisgyerek, és éltem-haltam a fociért. Tudom, az, hogy válogatott futballista, ismert ember vagyok, bizonyos kötelezettségekkel jár, de nem esik nehezemre. Persze amikor egy nap ugyanaz az ember már huszonnyolcadik alkalommal kért tőlem aláírást, én is kevésbé vagyok lelkes, de ilyen ritkán fordul elő.
Arról hallani, hogy a hollandokkal Brazíliában túrázik, és a klub egykori kedvence, Romário is beszáll a PSV-be. Igaz a hír?
Hallottam erről a tervről, és óriási élmény lenne a világsztárral együtt futballozni. Egyelőre még nem biztos a túra, úgy tűnik, majd május elején, ahogy vége a bajnokságnak, utaznánk el Dél-Amerikába. Arról is szó van, hogy a PSV Debrecenben is játszik egy meccset - az sem lenne hétköznapi élmény a számomra.
Forrás: Nemzeti Sport